2. A találkozás

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Nyöszörögve, de fel vettem a telefon-t.
-Igen? -kérdeztem fél kómásan.
-Szia csajszi! -ordított a a telefonba Ashley.
-Ash,föl fogtad mennyi az idő? -kérdeztem dühösen.
-Igen Sel, fél tizenkettő.
-Hogy mennyi? -kérdeztem meg lepődötten.
-Szóval fel ébresztettelek? 
-Igen, de semmi baj. Pont jó kor, ha nem csörögsz akkor képes vagyok egész nap aludni.
-Akkor óriási gratula nekem!! -kiáltott Ashley.
-Igen, hősöm vagy. Na, de most megyek mert hang próbám lesz egykor.
-Jól van Selly. Este hívlak, szeretlek szia.
-Oké Ash, én is szia.

Ashley Cook az egyik legjobb barátnőm volt, még akkor ismertem meg amikor Texas-ban éltünk. Mikor letettem a telefont,akkor rögtön a fürdő felé vettem az irányt. Megmostam az arcom,bekentem hidratáló krémmel és kész. Mára nem tettem fel sminket elvégre csak hang próbánk lesz. Ahogy végeztem fel öltöztem. Mára így öltözködtem föl.
-Lementem a konyhába, ahol anya már épp a reggelimet tette ki az asztalra.
-Jó reggelt! -köszöntem.
-Inkább jó napot! -javított ki.
-Igen. -mosolyodtam el.
-Hogy aludtál kicsim?
-Nagyon jól,ha Ashley nem hív föl akkor tovább is aludtam volna.
-Akkor köszönet neki.
-Igen, hmm anya ez nagyon finom. -dicsértem a reggelit.
-Örülök hogy ízlik. Brian fél óra múlva itt van, csak el ment a boltba. Utána elvisz a próbára.
-Oké, akkor megvárom.
Brian anya barátja. Amióta meg ismertem olyan mintha az apám lenne. Nagyon szeretem. Anyuval már nagyon rég együtt vannak és örülök hogy ennyire jól meg vannak.
-Helló! -hallottam a konyhából.
-Ilyen hamar? -robogtam le a lépcsőn Brian-hez.
-Igen,alig voltak a boltba. -válaszolt.
-Mandy? -kérdezte.
-Anyaaaaaa! -kiabáltam.
-Igen?
-Itt van Brian!
-Oh,szia! Ilyen hamar? -kérdezte.
-Nem volt nagy sor, csókolta meg anyát.
-Ooh, istenem de aranyosak. -gondoltam magamban.
-Akkor indulhatunk? -kérdezte Brian.
-Igen! -válaszoltam.Szia anya,szeretlek.
-Én is kicsim, csak ügyesen. -válaszolt.
-Amíg Brianék búcsúzkodtak addig én be ültem a kocsiba.
Az út viccesen telt. Brian be indította a rádiót ahol épp Nicki Minaj Super Bass-je ment .
Nem hagyhattam ki, muszáj volt végig üvöltenem az utat. Brian már meg szokta,így csak nevetett velem de a refrénnél ő is beszállt. Kis időn belül, a stúdióba voltunk.Az ajtóban Dan-t pillantottam meg. 
-Héj, Dan! -kiáltottam.
-Sel! Szia,hogy vagy? -kérdezte.
-Nagyon jól, dúl bennem az energia! -kiáltottam fel.
-Óh,az ma biztosan el kél! -nézett rám.
Ahogy be léptünk a stúdióba el kapott minket a röhögő görcs. Johnny Ethan-t kergette mert elvette a gitárját. Mondhatni viccesen néztek ki ahogy Johnny lány hangon üvöltözik.Greg a háttérben épp a dob szólóját fényesítette.Oda mentem hozzá.
-Szia idegen!
-Oh,szia Selly!
-Hogy állsz a szólóval?
-Nagyon jól,bár Ethanék zajongása kicsit meg zavar.
-Aj Greg,hadd lazítsanak egy kicsit.
Erre csak mosolygott.Pár percen belül el kezdtük a próbát. Végig nagyon jó hangulatban telt,természetesen dolgoztunk is sokat. A próba végén el mentünk jég kásázni. Nevettünk jó sokat, mivel Greg-nek agy fagyása lett. A vicces hangulatot hang zavarta meg.
-Állj le vannak tartóztatva! -ordította a hang.

Mind annyian remegve hátra fordultunk erre Justin Bieberrel találtuk magunkat szembe.Mindenki el nevette magát. A szemem eléggé kikerekedett mivel mikor utoljára láttam Justin-t akkor így nézett ki.
Most pedig egy nagyon helyes fiú állt előttem, nem pedig egy kis fiú.

 Nagyon ledöbbentem, és kicsit el is pirultam. Azok a gyönyörű szemek! *o* 
-Szia Sel! -köszönt.
-Szia Justin! -válaszoltam. Huh, te aztán meg változtál. -löktem oldalba.
-Igen,ideje volt a stílus váltásnak. -válaszolt.
-Mit csináltok itt?
-Oh, mi csak ki pihenjük a fáradalmakat. -szólt közbe Ethan.
-Értem. -válaszolt Justin.
-Na és te? -kérdeztem.
-Jah,én Usher-nél voltam. Tényleg Sel arra gondoltam holnap nem kávézunk egyet? -kérdezte.
Ez ledöbbentett. Emlékszem 1-2 évvel ez előtt azt mondtam olyan mintha az öcsém lenne és nekem nem igazán az esetem.Most pedig egy nagyon helyes fiú áll előttem akinek a mosolyától el olvadok és azok a barna szemek..... Gondolat menetemből Justin zökkentett ki.
-Helló? Sel? -kérdezte.
-Oh,bocsi el bambultam. Természetesen,mondjuk dél előtt 10:00? -kérdeztem.
-Oké,akkor a Starbucks-ban. 
-Rendben, szia. -köszöntem el.